1. fejezet

A vonaton egy percig sem unatkoztam. Apró tündérek repkedtek össze-vissza, és lesték minden kívánságomat. Amíg kiértünk a szomszéd városból, addig olvastam és kávéztam, aztán néztem a tájat. A fák levelei már kezdtek sárgulni és lehullani. Rengeteg időm volt gondolkozni, és elképzeltem, hogy milyen lesz az életem a hercegnőképzőben és utána. Apa és anya talál nekem egy herceget, akihez majd hozzámegyek, és én fogok uralkodni. És vajon milyen lesz ez a herceg? Biztosan jóképű, ha lehet szőke és kék szemű. Anyával egyszer már beszélgettünk erről, és mondtam neki, hogy olyan herceget ne is engedjen a közelembe, aki nem szőke és kékszemű, és ebbe nevetve bele is egyezett. Éppen ezen gondolkodtam nagyban, amikor a távolban megpillantottam… Egy hatalmas kastélyt. Megérkeztünk.

-Salix, hercegnőképző! – kiáltott az egyik kis tündér. Visszafojtott lélegzettel bámultam ki az ablakon. A látvány gyönyörű volt. A kastély üvegfalán megtörő fénysugarak a szivárvány összes színében játszottak, a kert pedig rikító zöld fűvel volt borítva. Aztán ahogy arrébb néztem, a fű egyre sötétebb lett, és egészen távol a kastélytól egy nagy, düledező épület állt. Hát persze. A mágusok, és boszorkányok iskolája. Aki ugyanis nem hercegnő, annak egyszer hivatást kell választania. A vonat lefékezett, és egy segítőkész tündércsapat jelent meg mellettem, akik felkapták a bőröndömet, és levették a vonatról.

- Köszönöm. – mosolyogtam rájuk, mire biccentettek, és eltűntek a vonatban. Megfordultam. Ott álltam a salixi állomás kellős közepén, teljesen egyedül. Elvileg kellett volna lennie itt valakinek, aki értem jön az iskolából, de hiába nézegettem minden felé, senkit sem láttam. Vettem egy nagy levegőt, és megfogtam a hatalmas bőröndöm fülét. Elindultam. A lépteim visszhangoztak a hatalmas csarnokban. Éppen kilépni készültem, de megtorpantam. Fogalmam sem volt, hogy ezek után hova tovább, úgyhogy leültem egy padra, hogy gondolkozzak. Aztán kis híján szívrohamot kaptam. A mellettem lévő padon ugyanis már ült valaki. De hogy hogy került oda… Vagy hogy nem vettem észre? Felhúzott térdeit átkulcsolta a karjával, a falnak dőlt, és… engem figyelt. A bőröndöm hatalmasat puffant a padlón, ugyanis az ijedtségtől kiesett a kezemből. A fiú elvigyorodott.

- Ennyire ijesztő vagyok? – kérdezte rekedtes hangon. Gondolkodás nélkül a képébe vágtam volna, hogy igen, ugyanis kócos, félhosszú, fekete haja félig a jéghideg kék szemébe lógott, a bőre pedig olyan sápadt volt, hogy beleolvadt a falba, és erős kontrasztot alkotott vele hollófekete ruhája.

- N…nem, csak…- dadogtam, és végre le tudtam venni a kezemet a mellkasomról, mert már nem vert úgy a szívem- Nem számítottam rá, hogy hirtelen itt terem valaki. – válaszoltam. A fiú halkan felnevetett.

- Pedig kezdd megszokni. – mondta, majd csettintett egyet, és hirtelen mellettem termett a padon. Sikítva hátra ugrottam, és megbotlottam a bőröndömben. Már felkészültem az esésre, de valaki elkapott.

- Néha hasznos egy ilyen képesség. – vigyorgott kajánul az arcomba a fiú.

- Na jó. Mára elég lesz a trükközésből. – álltam fel, és megigazítottam a ruhámat – Inkább azt mondd meg, hogy merre van a…

- … Hercegnőképző? – hallottam egy éles hangot a hátam mögül. Megpördültem a tengelyem körül, és egy ötven év körüli kosztümös nővel találtam szembe magam- Elnézést, a vonat egy kicsit előbb jött, mint ahogy arra számítottunk. – tipegett oda hozzánk, és a fiúra nézett- Mit keresel már megint idekinn?! Az egész iskola égen-földön téged keres! Mars vissza! – förmedt rá, mire a fiú még egyszer rám mosolygott, és egy csettintéssel eltűnt.

- Az agyamra megy ez a gyerek… - fogta a fejét a nő- Elnézését kérem kisasszony. Tehát, ha jól sejtem, maga Robin Jensen. Erre legyen szíves. – biccentett a fejével, majd intett egyet egy jól megtermett férfinak, aki a bőröndömért sietett- Én Mrs. Bentry vagyok, az igazgatóhelyettes. – mutatkozott be- Ő pedig Bert. – mutatott a férfira, aki a bőröndömet hozta.

- És… Ki volt ez a fiú az előbb? – kérdeztem.

- Ó, ő csak Adam Marxon, mindenkire a frászt hozza állandóan. – legyintett, majd kinyitotta az odakint álló unikornisfogat ajtaját, és betessékelt. Bert betette a bőröndömet a csomagtartóba, aztán elindultunk.

- Mivel nem lesz rövid az út, gondoltam, átnézhetnénk a házirendet és az órarendedet. – vett elő egy köteg lapot a táskájából, és átnyújtotta- Annyira nem szigorú, mint ahogy mondják. – mosolyodott el. Ez a nő nekem szimpatikus. És eddig az iskola is. Elkezdtem olvasgatni az órarendet.

- Sárkány-tréning?- ráncoltam össze a szemöldökömet már rögtön az első óránál.

- Nincs is jobb hétfő reggel egy kis sárkánylovaglással kezdeni, nem igaz? – nevetett.

- Etikett, irodalom, történelem…- olvastam a hétfői órarendet- Csak négy óránk van? Az eddigi iskolámban legalább hét volt…- csodálkoztam.

- Igen. Egy hercegnőnek pihenni is kell… - kacsintott, én pedig tovább böngésztem a papírt.

- Haditerv készítés? – kérdeztem.

- Háború esetén nem árthat… - igazgatta a rúzsát egy kis tükörben Mrs. Bentry, én pedig megborzongtam. Amióta élek, csak egyszer volt háború, és akkor is nagyon kicsi voltam… Anya mesélte, hogy Brianna, ő és én végig a pincében kuksoltunk.

- Vívás? – ez kezdett egyre furcsább lenni.

- Csak a legfontosabbakat tanítjuk. Vész esetére.

- Értem… Van drámaóra? – lelkesedtem.

- Van. Megtanultok színészkedni, és színdarabot is írhattok. – mondta. Az idő hátralévő részét az óra- és házirend tanulmányozásával töltöttük. A házirend annyira nem hosszú, a lényeg, hogy ne késünk el sehonnan, mert az súlyos következményeket von maga után, és egy hercegnő amúgy sem késik, valamint viselkedjünk rangunkhoz méltóan nyilvános helyeken. Az órarend meglehetősen furcsa, van mágia-történeti óránk, és gonosz varázslat elhárító óránk gyakorlatban, és táncóra. Erre kíváncsi leszek. Aztán az unikornisfogat lefékezett a hatalmas kastély előtt, és Mrs. Benty-t követve beléptem a hatalmas vaskapun. A kertben rengeteg lány volt, beszélgettek, napoztak, nevettek, egy elkerített területen pedig vívtak, az épület mögül pedig hallani lehetett a sárkányok lábának dobbanását, szóval nyilván sárkány-tréning volt. Mrs. Bentry bevezetett a hatalmas aulába, ahol szebbnél szebb festmények voltak a falon, a márványpadló pedig csillogott. Ezután felmentünk egy hosszú lépcsősoron, aminek a végén egy még hosszabb folyosó volt, ahonnan vagy ötven szoba nyílt. Illetve gondolom, hogy szobák voltak, mert Mrs. Bentry odalépett az egyikhez, majd elővett a zsebéből egy kulcsot, és kinyitotta. Bert letette a bőröndömet az ajtó elé, és négyszemközt hagyott minket.

- Ez lesz a szobád. Majd jön még két másik lány, de egyelőre csak te vagy itt. Remélem, nem bánod. – mosolygott.

- Nem, dehogy is, megleszek. – mosolyogtam vissza, és beléptem. A szoba hatalmas volt, hófehér falakkal, és rózsaszín, baldachinos ágyakkal, három fésülködőasztallal és szekrényekkel.

- Ha gondolod, szólok egy tündérnek, hogy vezessen körbe az épületben. – mondta, és már le is intett egy éppen arra járó tündért, majd elköszönt, és elment.

- Indulhatunk? – kérdezte a tündér, mire bólintottam. A tündér végigvezetett a folyosón, majd le a hosszú lépcsőn, egészen az aulába, aztán kivezetett a kertbe.

- Vívni itt fogtok. – mutatott a kis elkerített részre, ahol most is nagyban zajlott egy óra.

- Ezen a részen bármit csinálhattok, arra is elmehettek, bár nem ajánlatos. – mutatott az egyre sötétülő fűre és a nagy kőépületre- Az a mágusok és boszorkányok iskolája, és némelyikük eléggé… Durva. – mondta, majd megkerültük a hatalmas kastélyt, és a hátsó kertbe értünk.

- Ott van a sárkányistálló – mutatott egy nagy faépítményre- És itt lesz a sárkány-tréning óra. – mutatott végig az egész hátsó kerten.

- Most menjünk be. – repült az egyik hátsó ajtóhoz, ami eddig fel se tűnt- Itt van balra az ebédlő- nyitott be egy hatalmas dupla szárnyú ajtón. A hatalmas teremben hosszú asztalok álltak, és hatalmas ablakokon ömlött be a fény. Mivel éppen terítettek a vacsorához, a tündér becsukta az ajtót, és a jobb oldalon lévő még nagyobb ajtóhoz vezetett.

- Ez garantáltan tetszeni fog. – nevetett, és kitárta az ajtót. Szó szerint leesett az állam. Ez volt a legszebb és legnagyobb terem az egész kastélyban. Az ablaka is kétszer akkora volt, mint az ebédlőé, a márványpadló pedig szikrázott a napfényben.

- A bálterem. – mondta a tündér- Itt lesznek a táncórák, valamint a nagyobb rendezvények. – ismertette a tündér. – A szobádat meg gondolom, már felfedezted. Egyelőre ennyi, amit tudnod kell. – mondta.

- És most… Merre van a szobám? – néztem körbe, mert tényleg fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyunk. A tündér felnevetett.

- Gyere utánam.